|
Szirmok
Fűben ülök, erdő szélén,
kezemben virág, szirma éppen elég.
Szeretni-gyűlölni-szeretni-gyűlölni
hangzik monoton,
minden sziromnál elgondolkodom.
Szeretem őt, és hiányzik,
mellette megváltozik a világ is.
Hibáit ismerem én jól,
tudom gyengéjét, nekem mégsem gond.
Együtt élnék mindezekkel,
de tudom, szenvednék melletted.
Mert te nem úgy érzel, ahogy én,
te mégiscsak az vagy, aki rég.
Szívemen be nem forró seb,
vérem piroslón csurdogál le.
Minden csepp érted hullik,
irántad szerelmem sosem múlik.
Fáj a múlt, éget a jelen,
nélküled nem létezhetek.
Fűben ülök, erdő szélén,
kezemben virág, szirma elég kevés.
Szeretni-gyűlölni-szeretni-gyűlölni
hangzik monoton,
minden sziromnál szorongok.
|
|
