|
Meghökkentő mesék - Reggeli jótett
Tommy ezen a reggelen fáradtan ébredt. A tegnapi éjszakába nyúló tévénézés megtette hatását: a reggel pocsék volt számára. Unottan tápászkodott ki a konyhába, félig csukott szemmel készítette el szokásos vajas-felvágottas kalácsát. Anyja már elindult munkába a korai kezdés miatt, apja ezen a héten üzleti úton volt. Fáradt rágcsálással nyomta magába a mostani, hatalmasnak, végtelennek tűnő falatokat. A reggeli végeztével, mivel hogy sürgette az indulás, próbálta hamar összekapkodni magát, hogy le ne késse a buszjáratot, mely az iskolához szállítja őt. A megállóban bambult maga elé, a beérkező busz egyre erősödő robaja keltette fel valamennyire figyelmét. Sokadmagával együtt felszállt a járműre, és ügyes testcsellel ülőhelyet lelt magának a sofőr mögötti széksorban. A busz lassan, nehézkesen elindult.
Tommyn, most, hogy megállapodott, a meglévő fáradság elhatalmasodott. Nézte az utasokat, a beszélgető sofőrt, az iskolába induló pajtásait. Nem sokkal később a soron következő megállónál a busz lassított, megállt, és néhány utas, köztük egy 6-7 éves forma kislány szállt fel édesanyjával a buszra, nagy léptekkel, mosolygósan, mint aki először lát ilyen hatalmas járművet, az a sok ember egy helyen teljesen elkábította a lányt. Életében talán ez volt a legnagyobb élménye. Tommy elmosolyodott a lány naivságán, gyámoltalanságán. Édesanyja megváltotta a jegyüket, mire busz komótosan elindult a megállóból. -Milyen helyes-, gondolta Tommy, ekkor vette csak észre az utasok halálfélelemmel teli rémült tekintetét.
Nem hitt a szemének. Minden ember halálos némasággal, és hihetetlenül vérfagyasztó csöndben nézett egyetlen pont felé. Tommy a pillanat törtrésze alatt leizzadt, és a halálsápadt arcok láttán ő is kényszeredetten az emberek által figyelt irány felé fordította tekintetét. De akkorra a hatalmas kamion a busz oldalához ért, és iszonyú erővel robbantotta be annak oldalát. Tommy bal oldalába borzasztó fájdalom nyilallt. A kamion egy pillanat alatt kettészelte a buszt. Az emberi testek cafatokban robbantak széjjel. Tommy egy pillanat erejéig még látta a kisleány mosolygós arcát, melyről már soha nem tűnt el az angyali vidámság. A busz ülései élénk vörös vérrel teltek meg. A tömeg egyetlen nagy halálsikolyt hallatott. Tommy szeme előtt megjelent a sötétség és nagy néma csend. Ekkor hirtelen a jobb oldalán valami dübbentést érzett. Az erős ütés egyre gyengült, és valami kedves lágy érintésbe ment át.
-Tommy!..hahó..Tommy...- Az érintés egy utasé Tommyék kertszomszédjáé volt. -Tommy ..itt kellene leszállnod nem? Tommy felkapta a fejét. Néhány utas erre ránézett, kissé vihogtak. Úristen, ez őrület! futott át Tommy agyán. Pillanatok alatt összeszedte magát, felállt, és a leszállásjelzőhöz oldalazott, majd jelzett. A busz sofőrje, látva a jelzést, lassítani kezdett, majd leállt a megállóba. A nagy tömeg mozgolódni kezdett, többen elidultak az ajtó felé, Tommyval az élen. Végre. Kiszállt a buszból. Szinte alig találta helyét, fejében kavarogtak az események, a történtek hatására. Szidta magát kialvatlansága miatt. Utat vágott magának az utca emberei között, kik a felszállásra várakoztak. Ügyetlenségében majd fellökött egy hölgyet. Sietve továbbindult. Jólneveltségének köszönhetően úgy érezte, hogy ez így nem helyes, és visszafordult, hogy elnézést kérjen. De addigra a hölgy már felszállt. Egy erőtlen "Bocsánat" azért még elhagyta a száját. A hangfoszlányok a csodával határos módon még eljutottak a hölgyhöz, aki a záródó busz ajtó mögül megbocsátóan bólintott egyet. Többet nem is tudott tenni, mert húzták befelé, a busz belsejébe.
Tommy szíve megnyugodott, hogy jót tett, hála neveltetésének. Elfordultában szeme sarkában még látta, hogy a hölgy el-eltűnik, mivel kezét egy másik, nálánál apróbb kéz szorítja. Az apró kéz tulajdonosa egy 6-7 éves forma kislány, egy mosolygós, kedves, naiv kis leányka. Sietett a buszba, élete talán legnagyobb élményének belsejébe. Tommy lépett egyet. Aztán még egyet. Megállt. Felnézett maga elé. És csak nézett. Hátrafordulni már nem mert. Az utca embereit látta, akik mind egyetlen pontra néztek, rémült, halálraváltott arccal.
|
|
